2023. november 9. Minap hallgattam egy terapeuta, Martha Kauppi előadását arról, hogy 6 elvben össze lehet foglalni mindazt, ami az egészségesen működő kapcsolatokhoz szükséges (minden kapcsolatot ideértve, a párkapcsolattól kezdve, a barátságokon át, a munkahelyi kapcsolatokig stb.). Ezt szeretném most megosztani. Igaz, egy kissé olyannak tűnik, mint egy mintaszerződés, no de egye fene, mégiscsak van benne igazság. 😊
- Az első, egyben a legfontosabb, amelyre a többi is épül, az annak meghatározása, hogy mi kik vagyunk, mit is szeretnénk valójában, függetlenül a környezetünk, a kultúránk stb. elvárásaitól. Mik a céljaink, értékeink, szükségleteink, stb. Mindez persze folyamatos újra-definiálást is igényel az élet folyamán, hiszen még az az alapvető kép is változhat bennünk, hogy kik is vagyunk valójában. Különösen, ha a kérdést spirituális alapon is feltesszük magunknak… Mindezt képesek legyünk kommunikálni is a környezetünkkel, még ha ez nehéz beszélgetéseket is eredményez, illetve nyitottan fogadni mások felénk megfogalmazott üzeneteit. Ez nem azt jelenti, hogy az ilyen kezdeményezéseket minden esetben el kell fogadnunk, hanem inkább azt, hogy átengedjük magunkon, érdemben foglalkozzunk vele és ne csuklóból hárítsunk.
- Biztonságos működés. Rendben, földelve érezzük magunkat mind a világban általában, mind a kapcsolatban. Vagyis legyenek meg azok az anyagi, érzelmi, lelki erőforrásaink, amelyek lehetővé teszik, hogy stabilak legyünk az élet különböző helyzeteiben, a másiktól függetlenül is.
- Mind a két fél érezze jól magát a kapcsolatban, vagy legalábbis „előnye” származzon belőle. A magam részéről az előnyszerzést, legyen szó bármilyen kapcsolatról, üzletelésnek érzem, mindenesetre az előadó ezt a kifejezést (benefit) használta. Ugyanakkor a magyarázatából kiderült, hogy lényegében ez egy arra vonatkozó érzés, hogy a részt vevő felek jól érzik magunkat ebben a kapcsolatban és kölcsönösen figyelnek egymásra. Ezt különösen azoknak fontos tudatosítania, akik hajlamosak saját magukat, így szükségleteiket teljesen alárendelni a másik félnek és ezáltal bennmaradni olyan „mérgező” helyzetekben, ami mindig csak az egyik félről szól. Végezetül ez az elv arra is vonatkozik, hogy a kapcsolat feltételeit, kereteit a felek úgy alakítják, hogy az tényleg a benne lévőket szolgálja.
- Beleegyezés. A felek önként, saját akaratukból vesznek részt a kapcsolatban, illetve minden ezzel összefüggő helyzetben, például beszélgetésekben, közös programokban, tervekben, stb.. Továbbá tisztában vannak a kapcsolat működésének feltételeivel, kereteivel.
- Hűség. Amiről a kapcsolat tagjai megegyeztek szóban vagy írásban (állítólag időnként ez sem árthat, akár csak egy feljegyzés formájában – még a végén Sheldon Coopernek igaza lesz… 😀), ahhoz a felek képesek legyenek és akarják is tartani magukat. A megegyezést itt is úgy érdemes kezelni, mint ami az élet folyamán változhat és bizonyára változik is, vagyis újra és újra lehet értékelni, s ennek megfelelően újratárgyalni, ahogy a felek azt igénylik. Vagyis nem arról van szó, hogy életünk árán is tartsuk magunkat hozzá, ha ezt kényszerből, fogcsikorgatva, keserű szívvel tennénk. Viszont, ha jó szívvel és érzésekkel, akkor az természetesen egy más eset.
- A világkép. Időnként szükség lehet arra, hogy a vállaltak teljesítéséhez hagyjuk, hogy formálódjon a világképünk. Bizonyos esetben ugyanis, ha a korábbi, tudatalattiba süllyedt hitrendszereink akadályozzák a tudatos vállalásainkat, akkor érdemes a tudatalattiban ezt kitisztítani, hogy megszűnjön a kognitív disszonancia, az a feszültség, amit a tudatos vágyaink és az ezt nem támogató érzelmi világunk egymásnak feszüléséből származik.
English (UK)