Lehet egy hang nem a sajátunk?

Igen, minden olyan, ami nem a lelkünk hangja. Ez lehet más lelkek hangja, a hamis azonosulásunk eredményeként a tudatos elménk, vagy a saját/mások tudattalan elméjének hangja.  

Ha más lelkek hangját követjük, az nagyon szép lehet, hiszen az ebből származó lelki öröm ránk is visszahat. Ilyenkor önzetlenül mások lelkének vágyát teljesítjük. S a szeretet alapú kapcsolatokban ez fontos is. Ugyanakkor ennek hátulütője az lehet, hogy beleolvadunk a másik lélek hangjába, s mi megszűnünk. Két lélek csak úgy tudja egymás között a szeretetet áramoltatni, ha van oda-vissza áramlás. Mint a ki- és belégzésnél. Ha csak ki- vagy csak belégzés van, ott megszűnik az energiaáramlás, így a szeretet is megakad. Vagyis, ha időnként más lélek hangját követjük, az teljesen áldásos, de ha a miénkről eközben megfeledkezünk, vagy azt a másik lélek nem akarja hallani, vagyis nincs kölcsönösség, az már visszaüthet. Ha ez a másik lélek egy különleges esetben, netán maga a Felsőlélek, a Legfelsőbb személy, ott ezt az ő energiájába történő beleolvadásnak mondhatjuk. Itt a lelki fejlődés, illetve a lelki öröm fokozódása abbamarad a beolvadással, és nagy a veszélye, hogy a tudatunk újból hamis azonosulásokba keveredik és visszatérünk a kettősség világába. 

A másik eset, ha az a hang, amire hallgatunk, a hamis azonosulásunk következményeként akár a tudatos, akár a tudatalatti elménk (gondolatok, érzések), esetleg intelligenciánk hangja, vagy más lélek hamis azonosulásból származó, hasonló hang. Olyan ez, mintha egy a lelkünket körülvevő burokból szólnának ezek a hangok. Ha ezekre hallgatunk, akkor azt tapasztalhatjuk, mintha sodródnánk, folyamatosan történnek ugyan események körülöttünk, mégis elszigeteltnek, magányosnak érezhetjük magunkat. S a hiányérzetet, amit az okoz, hogy nem hallottuk meg saját lelkünk hangját, mindenfélével próbálhatjuk betömni, sikertelenül. Ez lényegében egy szeretethiányos állapot. Ha másnak a hamis azonosulásából származó hangját követjük, ott ugyanez lesz a végkimenet. Gondoljunk csak például egy könyvre, amit nagy figyelemmel olvasunk, és úgy fogadunk el belőle jól hangzó állításokat, hogy azokat nem szűrjük meg, és esetleg ez valamilyen, nem a lelkünk által kívánt folyamatot indít el bennünk.