A tiszta hangért

Ha az életünkben esetleg nem tapasztalunk oly rengeteg lelki örömöt, amiben még a fájdalom is felolvad, az azt jelenti, hogy még nem hangolódtunk teljesen lelkünk tiszta hangjára.   A lélek ugyanis sat, cit, ananda, azaz örök, teljes tudással és örömmel teli, vagyis ilyen az alaptermészetünk. Mindez nem azt jelenti, hogy lélekként nem kapunk hideget és meleget is az élettől, sőt azt sem, hogy nincsenek pozitív vagy negatív érzéseink, egyáltalán nem erről van szó… viszont a poláris világ különböző áramlatait, vagyis életünk különböző történéseit úgy tapasztaljuk, mint ami a lelkünk és egyben a Legfelsőbb örömén alapszik, illetve azt fokozza. A lelkünk és a Legfelsőbb örömével úgy azonosulhatunk, ha emlékezünk arra, hogy a lélek és a Legfelsőbb lélek egymásra van hangolódva, egymást szerelemmel szeretik. Ahhoz, hogy ez a szeretetteljes kapcsolat az életünkben megnyilvánuljon, arra van szükség, hogy az örömnek mindig ezen a hangján szóljunk a Legfelsőbbhöz és mindannyiunkhoz. Ennek érdekében teljes önvalónkból a lélek és a Legfelsőbb kapcsolatából származó örömre hangolódunk, erre az örömre hallgatunk, ennek a hangján szólunk, teljes lényünkkel ezt az örömet nyilvánítjuk ki szavainkkal, tetteinkkel, életünkkel. Ennek a folyamatnak a legáldásosabb módja Isten neveinek, s különösképpen a maha mantrának a hallgatása és éneklése.