A saját hangért

A saját hang alatt a lélek hangját értem, ami mozdítja a körülöttünk tapasztalt valóságot. A hang kifejezés itt jelképes, hiszen ténylegesen nem a hang indítja be a változást, hanem már a megfigyelés, a rálátás, ugyanakkor ahhoz, hogy megnyilvánuljanak a történések körülöttünk, arra van szükség, hogy azt akarjuk is, azt gondoljuk, érezzük, annak megfelelően beszéljünk és cselekedjünk.  Vagyis a saját hang az lényegében a tiszta szándékunk lelkünk vágyával kapcsolatban, s ha ezt kinyilvánítjuk, akár magunkban, de még inkább hangosan, akkor gyorsabban indul be az átrendeződés körülöttünk. Ezek ilyenkor tűnhetnek próbatételnek is, hogy valóban akarjuk-e azt a folyamatot, amit elindítottunk, vagy sem.   

Ha valóban a lelkünk hangját követjük, akkor érezzük és éljük az életünket. Ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy az így szerzett tapasztalatokkal olyannyira elégedettek vagyunk, hogy azokat az örökkévalóságig ismételnénk. A lelkünk mindig továbbmegy, és csak keres és kutat Govinda után, hogy egyre fokozódó örömet tapasztaljon. Még akkor is, ha nem vagyunk erről a folyamatról tudatosak. Addig keresünk életről életre, amíg végül haza nem találunk hozzá.