Az új rendszer

2021. június 5. A napokban többször felmerült annak az igénynek a megfogalmazása, hogy a rendszer tarthatatlan, újra van szükség. Ok, ok, de mit is értünk rendszer alatt és milyen legyen az új rendszer? Amikor valaki rendszerre utal, akkor utalhat arra általánosságban, vagy egy-egy területére: társadalmi, jogi, politikai, oktatási, egészségügyi, stb. A kritikák általában ezeknek a rendszereknek, struktúráknak a tarthatatlanságára és megújítására vonatkoznak külön-külön és egészében is. Ez nem új keletű igény. Hacsak a kutatási területemet a környezetvédelmi szabályozást veszem alapul, már évek óta mindenhol, minden kutató a hatályos szabályozás elégtelenségére, tarthatatlanságára hívja fel a figyelmet. Sőt, állíthatom, hogy tudományos konszenzus van abban a tekintetben, hogy rendszerszintű változásra van szükség a Földön mindenhol. Ez az igény tehát a tudományos közösség részéről, már régóta megfogalmazódott. A különbség, hogy ezeknek az üzeneteknek az érzelmi töltete többnyire közelített a nullához, ezért nem is zavart sok vizet. Ami mostanában történik, az lényegében az előbbiek felismerése immár nem a tudomány viszonylag elszigetelt területén, hanem a hétköznapokban. Az emberek nem cikkekből, meg tanulmányokból, statisztikákból vonják le a fenti következtetést, hanem egyszerűen arra alapozva, hogy a bőrükön érzik, hogy itt valami nincs rendben, nem feltétlenül jó irányba haladnak a dolgok és sokan ki is mondják már, hogy ez így nem jó. Itt viszont sok esetben erős érzelmi töltésű üzenetekről van szó, ami sok mindenkit megzavarhat. Ilyen körülmények között könnyen előfordulhat, hogy annyira elvonja a figyelmünket jelenlegi helyzetünkkel járó fájdalom, hogy megfeledkezünk arról, hogy megfogalmazzuk azt, hogy mit is szeretnénk tulajdonképpen. Azt már sokan érzik, hogy mit nem akarnak, de lehet, hogy még ők sem tudják, hogy mi az amit viszont igen. Úgy tudunk érdemi változást elérni, ha nem csupán valami ellen, hanem valamiért teszünk egyénileg és kollektíven egyaránt. Én egy olyan jövőért teszek, ahol elfogadjuk, hogy földi identitásunk mellett transzcendens létezők is vagyunk, egyben a Legfelsőbb transzcendens létező részei. Vagyis vannak földi és lelki szükségleteink egyaránt, mindkettőre tekintettel vagyunk. Éljük és tapasztaljuk, hogy mi mindannyian mélyen, a felszín alatt összetartozunk: emberek, állatok, növények egyaránt. Képesek vagyunk a szívünkkel gondolkodni és az eszünkkel érezni, vagyis szív és értelem összhangjával élni. Mivel így neveljük magunkat, gyermekeinket és úgy formáljuk kultúránkat, hogy ez ne csak elmélet legyen, hanem élő gyakorlat, tapasztaljuk, hogy belső és külső békében, szabadságban, kölcsönös tiszteletben, szeretetben vagyunk képesek együtt élni önmagunkkal és másokkal egyaránt. Az emberi kultúránkat és rendszereinket, a természettel összhangban, ezen mély igazság megvalósításának támogatására formáljuk.